Volt egy álmom. Talán mindenki story-ja itt indul valahol, nekem azonban nem. Nekem van egy álmom, az álmom, hogy kijussak Amerikába (olvashattad az előző bejegyzésemben, hogy egy igazi amerikai vérű srác vagyok, na, az innen ered). A különbség csupán annyi, hogy én teszek érte. Hogy én minden lépésemmel azon vagyok, hogy közelebb jussak az álmom felé - mondhatnám. De sajnos ez ez nagyon nagy hazugság lenne, ugyanis én is épp ugyanúgy elvagyok ebben a frusztrált országban, dédelgetve, szövögetve a kis álmomat, hogy egyszer majd kijutok.

Pedig tudom, hogy ki tudnék jutni. Mármint a kellő elszántság és kitartás talán valahol jó mélyen bennem is megvan. Meg hát nekem miért ne sikerülhetne, ha annyi más embernek sikerült? Vajon mi lehet a differencia köztük és köztem? - talán semmi. mondogatom magamnak.

Pedig szerencsésnek mondhatom magam, mert annyi minden körülvesz, ami előrébb lendíthetne a #gotonewyork projektemen, én azonban mégis csak ülök és várom, hogy majd valaki ad egy isteni szikrát. De ez nem így működik és ezt én is belátom, de mégsem vagyok képes tenni érte.

Vagyis, hogy tennék én érte, de mégis képtelenség. Hogyan spóroljak abból, ami szinte nincs is? Mert ez az ország másra nem képes, minthogy ellehetetlenítsen embereket az élettől. Annyira jó nézni, hogy mennyi ember teheti meg azt, hogy bejárják a világot. Mert nekik megvolt az, ami nekünk nincs: pénz. És itt igazolódik be a mondás, hogy pénzt igenis csak pénzből lehet csinálni.

Kiszámoltam, nekem 3.000.000 Ft kellene ahhoz, hogy biztonságban el merjek indulni az államokba, mindez akkor, ha tényleg minden tökéletesen megtervezek. Honnan lehet ennyi pénzt összeszedni? Spórolással? Meddig? Lopással? Ugyan, meg sem fordul a fejemben. Akkor meg? Bank, kölcsön, bármi? Szóba jöhetne, de kitől, ha a bank nem ad (plusz ha adna is és nem jönne össze valami, akkor meg miből fizeted vissza kényelmesen?), és hát másnak sincs?

Szóval itt a bibi jelenleg... És talán éppen ezért is nem tudom, hogy merre induljak el!