[...] egy idő után valahol mind elkezdjük úgy érezni, hogy valami nem stimmel. Megváltozik a szemlélet, az életmód, minden, amit eddig gondoltunk a világról. Bárhonnan jöhet ez az érzés, hirtelen, mélyről feltörő keservvel - vagy lassú, csendes kínok közt egy szürke hétköznap.

Én már nem is igazán tudom, hogy mi volt az, ami nálam kiváltotta. Egy biztos, hogy semmi sem a régi. Hiába próbálok ugyanúgy nézni, már nem ugyanúgy látok. Mintha, csak kitisztulni látszana valami, a horizonton túl. Mintha tovább látnék (végre), mint ameddig nézek - s az éles közeli, felszínes dolgokon túl mást is látnék. Elhomályosodik az, ami eddig fontos volt, hogy olyan dolgokra fókuszálhassak, amikre nem is gondoltam volna ezelőtt.