Ha csak egyetlen egyszer is visszapörgethetném az időt, az valószínűleg most lenne. Hogyan lehet, hogy valaki ennyire elszúr 2 évet az életéből? Szinte kényszeresen menekülve az igazság elől - hogy szereti. Bezárkózni, kőfalat építeni a szíve köré, hogy senki ne léphessen azt át és minden szabályt megszegve, szabadon élni.

S majd mikor visszajön, majd mikor újra felhoz mindent, ami ott volt - jön el a belső omlás. Hiába a fal, az erős kövek átüti, s bentről zúz szét darabokra.

Talán nem ezt akartam, de így alakult. Igaza van, hogy sok mindent megtanultunk ebben az időben, talán túl sokat is, rájöttem, hogy milyen érzés, ha az embert viszont szeretik - de talán most rontottam el igazán.

Bárcsak visszapörgethetném oda az időt, amikor legelőször találkoztam vele...